034 - Visszavonulás egy óráig

Sríla Prabhupada Uvaca 34

Visszavonulás egy óráig

ISKCON Los Angeles

Ő Isteni Kegyelme több alkalommal is beszélt a vezetési tevékenységtől való visszavonulásról, hogy a szentírások fordítására koncentrálhasson. Az én első tapasztalatom erről az alábbi volt:

Egyik reggel 9 óra körül Sríla Prabhupada behívott a szobájába és kérte, hívjam Karandharát. Ez gyakran megtörtént, míg Új Dvárakában voltunk. Sríla Prabhupada nagyon bízott Karandhara képességeiben. Meg is dicsérte őt, hogy megjavította a betonlépcsőket, melyek Sríla Prabhupada kertjébe vezettek.

- Karandhara bármit meg tud csinálni - jegyezte meg Sríla Prabhupada, a lépcsőkre mutatva.

Ha bármiféle probléma merült fel Los Angeles-i tartózkodásunk során, Sríla Prabhupada Karandharát hívta, hogy oldja meg.

Amikor Karandhara megérkezett Sríla Prabhupada szobájába, Ő Isteni Kegyelme - meglepetésére - így fogadta őt:

- Nem akarok ennyire belefolyni a menedzsmentbe. Könyveket akarok fordítani.

- Igen - felelte lelkesen Karandhara. - Én innen minden titkári feladatot el tudok látni, te pedig itt maradhatsz fordítani. Mi mindent nagyon szépen elrendezünk neked.

- Igen, lássunk is hozzá most rögtön - felelte Sríla Prabhupada. - Azt akarom, hogy ne legyen dolgom, semmi dolgom, semmi menedzsment. Te foglalkozzál minden dolgommal.

Karandhara kiment a szobából, készen arra, hogy az ISKCON szervezését a Watseka Avenue-i irodájából végezze.

- Ez csodálatos - gondoltam - Prabhupada hagyja, hogy a GBC vezesse a közösséget.

Új Dváraka tökéletes volt ennek az elrendezésére. Minden eszköz adott volt Sríla Prabhupada számára, beleértve a kertet is, mely "kedvenc helye" volt. Éveken át ott maradhatott volna, akár egész nap a könyveket fordíthatta volna, ha úgy akarja.

Csakhogy úgy egy órával később Sríla Prabhupada ismét értem csengetett. Beléptem Sríla Prabhupada lakrészébe, a hódolatomat ajánlottam. Ám még azelőtt, hogy akár a fejemet felemelhettem volna a padlóról, azt mondta:

- Hívd Karandharát.

Karandhara hamarosan belépett a szobába, és a hódolatát ajánlotta. Míg ezt tette, Sríla Prabhupada észrevett egy levelet Karandhara kurtájának a zsebében. Tágra kerekedtek a szemei.

- Mi az? - kérdezte.

- Ó, egy levél neked, Sríla Prabhupada - felelte Karandhara.

- Nyisd ki - utasította Sríla Prabhupada.

Karandhara kinyitotta a levelet és felolvasta Sríla Prabhupadának. Tipikus levél volt, melyet egy idősebb tanítvány írt, aki az egyik ISKCON templomot vezette. Sríla Prabhupada feszülten hallgatta, aztán lediktálta a választ.

Sríla Prabhupada visszavonulása kicsit több, mint egy órán át tartott. Ez volt az első visszavonulás, amit láttam, de távolról sem az utolsó. Sríla Prabhupada szerette a Srímad-Bhagavatamot fordítani számunkra. Úgyszintén szerette a gyermekeit tanítani, hogyan járják a lelki élet ösvényét. Határtalan volt a türelme. Napi rendszerességgel emelt fel minket, amint elbotlottunk, és bátorított, hogy próbáljunk újra járni. Bármennyire vágyakozott a visszavonulás után, nem hagyott magunkra minket mindaddig, amíg meg nem tanultunk járni a magunk lábán. És végül eljött az idő, hogy a saját lábunkon járjunk.

Jai Sríla Prabhupada!

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/34