1975. november 26.
(ISKCON, 19, Todar Mal Lane, Bengali Piac, Új Delhi.)
Délelőtt 11:30 volt. Egyedül ücsörögtem egy aprócska templomszobában, a múrtik előtt japázva, amikor belépett Harikesa. A nyitott ajtóban megállva, vastag szemüvegén keresztül intenzíven fürkészett engem. "Tudod, hogyan kell masszírozni?" - kérdezte.
"Nem, soha életemben nem csináltam."
"Nos, akkor menj fel Prabhupada lakásában a tetőre, és figyeld meg, hogyan masszírozza Upendra Srila Prabhupadot. Upendra holnap elutazik, így valaki másnak kell Srila Prabhupadot masszírozni."
Alig mertem elhinni az imént hallottakat, ám nem késlekedtem soká. Azonnal leszaladtam az utcára a 9-es szám alá, egy kis, kétemeletes épületbe, és szaporán szedtem a meredek lépcsőfokokat, elhaladva az épület tulajdonosának, Mr. B. N. Mukherjeenek földszinti lakása mellett, túl a félemeleten majd Srila Prabhupada lakásán, egészen a legfelső emeleten át a tetőre.
Túl szépnek tűnt ahhoz, hogy igaz legyen; ilyen dolgok nem történnek csak úgy! De szó mi szó, amint kiértem a fedett lépcsőházból, ott találtam Ő Isteni Kegyelmét gamsába öltözve, amint ott ült a napsütésben egy gyékényszőnyegen. Szemei csukva voltak, Upendra pedig ott térdelt mögötte, és mustár olajjal masszírozta a hátát. A hódolatomat ajánlottam, és leültem figyelni őket.
Egy perc múltán Srila Prabhupada kinyitotta a szemeit, és érdeklődve rám nézett. Apró biccentéssel, s szemöldöke felvonásával kérdezte: "Hm? Mi az?"
Elmagyaráztam, hogy Harikesa küldött, hogy megtanuljam, hogyan kell masszírozni. "Rendben", mondta minden további nélkül, majd újra becsukta a szemeit, egészen a masszázs végéig. Amikor befejezték, Prabhupada visszatért lenti szobájába, hogy megfürödjön és megebédeljen.
Upendra mindössze két percet töltött azzal, hogy elmagyarázza nekem a masszázs finomabb technikáit - hogy mennyi időt kell az egyes testrészekre szánni, milyen sorrendben kell végighaladni rajtuk, és a kétféle olajat, amit használni szoktak. Upendra megerősítette, hogy másnap Fijire utazik egy prédikáló küldetésre. S mivel Nitai, Prabhupada másik szolgája, Bombayba utazott, hogy megújítsa a vízumát, Srila Prabhupadanak szüksége van valakire, aki délben és esténként megmasszírozza, legalább addig, amíg Delhiben tartózkodik. Harikesat teljes mértékben lekötötte, hogy leírja Srila Prabhupada kazettáinak szövegét, valamint a főzés, így ezt a feladatot már nem tudta ellátni. Ilyen körülmények között, olybá tűnt, én voltam az egyetlen elérhető személy eme személyes szolgálat végrehajtására.
Valójában aznap kora reggel Srila Prabhupada és Harikesa megvitatták, hogyan lehetne megoldani a reggeli masszázst. Ő Isteni Kegyelme észrevett engem az ajtó őrzése közben, s lévén emlékezett rám Ausztráliából, úgy gondolta, én meg tudnám csinálni. Harikesának azonban komoly fenntartásai voltak az alkalmasságomat illetően. 2 hónapja látott Vrndavanaban templom kommanderként ténykedni, amikor egy fiatal bengáli férfival keveredtünk némi erőszakos csetepatába. Csakis Srila Prabhupada személyes közbenjárása hatására döntöttek mellettem - mert Prabhupada mindezek ellenére úgy határozott, ad nekem egy esélyt.
Visszatértem a templomba, képtelenül arra, hogy felfogjam jó szerencsémet. Nyugtalan voltam, ám teljes mértékben extatikus állapotba kerültem az események nem mindennapi fordulatától. Ahogy kérték, este 9 órára visszamentem Srila Prabhupada szállására. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen kései órán Prabhupada szobájában voltam. Álmodni sem mertem effajta privilégiumról, hogy láthatom őt mosolyogva, fesztelenül, hátradőlve, amint a szolgáival társalog. (S hogy ennek én is a részese lehettem!)
Néhány perc múltán Srila Prabhupada visszavonult a hálószobájába, és Upendra intett, hogy kövessem.
A szoba félhomályán át figyeltem, amint Upendra ott állt az ágy oldalánál, s masszírozta Srila Prabhupadot. Upendra elmagyarázta, hogy amikor elég nagy az ágy, Prabhupada megengedi a szolgájának, hogy ott üljön mellette keresztbe tett lábakkal. De ezen az ágyon ez nem lehetséges.
Srila Prabhupada el-elbóbiskolt, miközben Upendra óvatosan gyúrta, gyömöszölte a vádliját, combját és lábfejeit. Pár perc múltán az oldalára fordult, és Upendra a bal csípőjét kezdte masszírozni. Ez a rész időnként elzsibbad a rossz vérkeringés miatt.
Upendra odasúgta nekem, hogy egyszer, amikor éjszaka masszírozta, Prabhupada horkolni kezdett, így abbahagyta a masszázst, és lábujjhegyen kezdett kiosonni a szobából. Ám épp amikor elérte volna az ajtót, Prabhupada hangja hallatszott a sötétből: "Ó, máris befejezted?" És Upendrának vissza kellett mennie, folytatni a masszázst.
Nincs fix időtartam. Egyszerűen csak csinálni kell mindaddig, míg Prabhupada - felébredve - azt nem mondja a szolgának, hogy elmehet. Aztán általában a másik oldalára fordul és visszaalszik egy rövid időre, mielőtt fel nem kel, hogy nekilásson az éjszakai írásnak.
Mindössze tíz perc múltán Srila Prabhupada lágyan annyit mondott, hogy "Hm", jelezve, hogy a masszázsnak vége. Elhagytuk a szobát, és Harikesa kikísért minket a lakásból, majd éjszakára bezárta mögöttünk az ajtót.
Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen lehetőség akadhat az utamba. A sásztra szerint, akár egy perc társulás egy tiszta bhaktával elegendő, hogy megadja az élet tökéletességét, és hogy az ilyen társulást ritkán kapjuk meg. Soha, álmodni sem mertem róla, hogy épp velem esik meg ilyen nagy szerencse, akár több életen át tartó odaadó szolgálat végzése után. Mindez pusztán Sri Krsna elrendezéséből, és Srila Prabhupada indokolatlan kegyéből történhetett meg.
Izgatottan, nagy lelkesedéssel, azonnal elnyargaltam az Új Janata Könyv Raktárba (New Janata Book Depot), egy kis üzletbe a Nathu Édességbolt melletti sarkon, hogy beszerezzek egy üres, vonalas jegyzetfüzetet. Bár új elfoglaltságom csupán néhány napos feladatnak ígérkezett, míg Prabhupada Új Delhiben tartózkodik, úgy döntöttem, naplót vezetek a történtekről, mely a jövőben a segítségemre lesz majd, ha szeretnék visszaemlékezni erre a ritka lehetőségre, amikor személyesen szolgálhattam Ő Isteni Kegyelmét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése