(ISKCON, 19, Todar Mal Lane, Bengali Piac, Új Delhi.)
Ma reggel 6 órakor Harikesa zihálva rohant be a kis brahmacari asramba, azt kiáltva: "Hol vannak a zoknik? Prabhupada kéri őket!" Leesett az álla, amikor meglátta, hogy az egyik pár már rajtam van. Azokat természetesen nem adhattam neki. A másik pár szerencsére még használatlan volt. Hálásan vitte őket Prabhupadanak. Tökéletesen passzoltak, a sétájához hordta őket.
------ O ------
Srila Prabhupada részt vett Mr. Susil Ansal által szervezett reggeli programon a Jorbagh Colonyban. Susil Ansal a Tiger Lock Company tulajdonosának, Mr. S. K. Saigalnak a sógora volt. Jorbagh meglehetősen jómódú környék a Lodi Gardens mellett, egyike Új Delhi történelmi látványosságainak. A programot egy helyi közösségi teremben tartották - egy nagy, ronda betonépületben, mely jellegtelen volt, és a legkevésbé sem hívogató, üres belső terekkel, melyek egy iskolai csarnokra emlékeztettek.
Kicsiny, ám igen érdeklődő közönség gyűlt össze, hogy meghallgassa Srila Prabhupada remek leckéjét a Srimad-Bhagavatam Ötödik Énekéből, Rsabhadeva királynak a száz fiához intézett utasításairól. Most is, mint mindig, akár egy, akár tíz ezer emberhez beszélt, Prabhupada beszéde igen határozott és nyomatékos volt. Teljes mértékben elkötelezte magát ama hatalmas feladatnak, hogy keresztülhasítja az illúzió fellegeit, melyek szorosan tartják az élőlényeket az anyagi létben.
Srila Prabhupada elmagyarázta, hogy az egyetlen igazi problémánk ez a test. "Nunam pramattah kurute vikarma yad indriya-pritaya aprnoti. Mostanra megőrülünk az érzékkielégítésért. Mattah őrültet jelent, és amikor hozzátesszük a pra előtagot, azt jelenti, hogy eléggé őrült. Nem csupán őrült, de meglehetősen őrült, és tiltott tevékenységekkel foglaljuk el magunkat... ezt hivják vikarmának."
Elmagyarázta, hogy az őrületből való szabadulásunkhoz szükséges tudás azon múlik, milyen autoritást fogadunk el. Az emberek elfogadhatják a materialista tudósok ateista nézőpontját, mely puszta spekuláción alapul. Vagy elfogadják a sásztrikus tudást, mely praktikus, hiteles, és minden nagy gondolkodó és szent elfogadta.
A tudósok álláspontját elfogadó személyek kihívására Prabhupada azt a példát idézte a sásztrából, mely leírja, hogy a Hold távolabb van a Földtől, mint a Nap. A Bhagavatam szerint ugyanis ez úgy 1.600.000 mérfölddel magasabban van a Napnál.
Mint mondta, a tudósok szerint a Nap 93.000.000 mérföldre van a Földtől, s ha ezt elfogadjuk, az azt jelenti, hogy a Hold majdnem 95.000.000 mérföld távolságra van. "Így hát", kérdezte, "hogy lehet, hogy űrhajósok utaztak oda pusztán 4 nap leforgása alatt? Mondhatjátok, hogy a gyakorlatban nem tapasztaltátok meg; de ugyan mit tapasztaltatok meg? Ti is másoktól hallotok. Elhiszitek, hogy valakik elmentek a Hold bolygóra. De ti nem mentetek el. Hallottátok valakitől az újságokból, ez minden. Ez az autoritásotok."
"Ha tehát ti hihettek az újságoknak, akkor én miért nem hihetek a sásztrának? Ez a tudás egy másik fajta forrása, de az egyik ember az egyik forrásnak hisz, a másik a másiknak. A mi tudásunk forrása Krsna vagy Krsna tanítványai. Ez a tudás forrása - avaroha-pantha, a magasabb hiteles tekintélyektől származó tudás."
Prabhupada tömören levonta a következtetéseket, őszintén elmondva igényes és némiképp elnyugatiasodott közönségének, mi az igazi feladatuk az életben. "El kell fogadnotok a lemondás eme folyamatát, mely által megtisztíthatjátok a léteteket. Akkor megkapjátok a haláltól mentes, örök életet. Ez a tudomány. Ez a Bhagavata irodalom, ez a Védikus irodalom, ezek megadják nektek az információt arról, hogyan ébreszthetitek fel az eredeti, örök életeteket."
"Ez az emberi élet feladata; nem pedig az, hogy őrült módjára, akár a disznók és a kutyák, keményen dolgozzatok, 'Hol van ürülék?', aztán megegyétek, és egy kis erőt merítve belőle érzéki élvezetekbe merüljetek. Ez nem élet. Az emberi életben, ha nem tisztítjuk meg a létünket, ha nem ismerjük fel Istent, ha nem értjük meg, hogy mi az Istennel való kapcsolatunk, akkor egyszerűen az időnket vesztegetjük, kutyák és macskák módjára élve. Ezt abba kell hagyni. És a mi Krsna-tudatos mozgalmunk azt a célt szolgálja, hogy véget vessen ennek a gazember civilizációnak és életet adjon nektek. Nagyon köszönöm. Hare Krsna."
Ennél világosabban nem is beszélhetett volna Prabhupada az Úr Caitanya üzenetéről, nyíltan kifejezve, hogy ő maga eme kor vitathatatlan lelki autoritása. Erőteljes leckéje mindnyájunkat újult meggyőződéssel és lelkesedéssel töltött el, hogy gyakoroljuk a Krsna-tudatot. A hallgatóság egyöntetűen kedvezően reagált, bár néhány kérdés jelzett némi lehangoló figyelmetlenséget is. Mégis, a maga utánozhatatlan stílusában, Prabhupada türelmesen megválaszolta őket, mindig tiszteletteljesen, mégis őszintén.
Az első személy ezt kérdezte: "És mit gondol a reinkarnáció tényezőjéről? Gondolja, ennek van jelentősége?"
"Én nem gondolok semmit", jelentette ki Prabhupada. "Mint azt már mondtam, mi nem gondoljuk azt, hogy 'talán vagy esetleg'."
De az ember nem tágított, "Mit gondol, létezik a reinkarnáció?"
"Igen, ezt állítja a sásztra."
"És mi erről az ön véleménye?"
"Nincs véleményem. Úgy fogadom el a sásztrát, ahogy van."
"De végül is ön írja..."
Látván, hogy sehova sem jutnak, Srila Prabhupada nem foglalkozott tovább vele. Elvágta a további beszélgetést, egy másik ember kérdése felé fordulva. Ő azt kérdezte, "Én elfogadom az önmegvalósítás célját, de általában véve az a gondom, hogy olyan nehéz más irányba terelni a lelket, és..."
"Kétségtelenül nagyon nehéz", mondta Srila Prabhupada, "de ha az élet korai szakaszától fogva képzed magad... ahogy tette azt Prahlada Maharaja... Egy gyermek volt, 5 éves. Az ebédidőben a többi démon gyerek játszott, Prahlada Maharaja pedig kérte, üljenek le, és hallgassák őt. Azt prédikálta, 'Kedves barátaim, ne pazaroljátok el az életeteket játékkal. Most van itt az ideje annak, hogy megértsétek a bhagavata-dharmát.' " A bhagavata-dharma azt jelenti, hogy megérteni Istent és az Istennel való kapcsolatunkat, és eszerint is cselekedni. Tán követtünk el hibákat életünk során, de ha gyermekeinket a brahmacari rendszerben képezzük, és folyamatosan megértik a bhagavata-dharmát, legalább az ő életük tökéletes lelsz. És a Bhagavataban ez áll Rsabhadeva utasításaként: pita na sa syaj janani na sa syat sva-jano na sa syat gurur na sa syat: Ne akarjunk guruvá, rokonná, apává vagy anyává válni. na mocayed yah samupeta-mrtyum: ha nem tudjuk a gyermeknek megtanítani, hogyan kerülje el a halált."
"Ez az oltalmazók, az állam feladata, hogy hogyan lehet elkerülni a halált. Hol van ilyen oktatás? Ez a modern oktatás hiányossága. Nincs képzés. És ez így folytatódik, nagyon kockázatos civilizáció."
A férfi azonban valami közvetlenebb választ keresett. "Swamiji, az én kérdésem inkább arra irányult, hogy olyan reménytelen helyzetben vagyunk. Embernek születtünk a velejáró gyengeségekkel, hiányosságokkal, mint például a kama, krodha, moha, lobha [kéj, düh, illúzió, mohóság]..."
"Igen, ezt én is tudom." biztosította őt Prabhupada. "De ellensúlyozhatod, ha akarod. De ha nem akarod kijavítani magad, akkor mégis hogy sikerülhetne? Ha úgy gondolod, hogy sok hibád van, javítsd ki a hibáidat. Mint ahogyan ezek az európai, amerikai fiúk. Mind futottak a tiltott nemi élet után, drogoztak és húst ettek. A mindennapjuk része volt. Hogy hagytak fel vele? Elhatározták, hogy 'Kijavítjuk a hibáinkat.' Javítasz magadon, és képes leszel rá. Készen állsz, hogy javíts magadon?"
Még mindig nem értve, hogy önmaga helyreigazítása a saját döntése, a férfi azt felelte: "Miért adta nekünk a természet, hogy..."
"A természet kutyának teremtett. De miért kéne kutyának maradnod? Válj emberi lénnyé. Ez a feladatod."
Egy újabb kérdés után Srila Prabhupada megállt. A közönség elégedett volt, és Mr. Ansal azzal zárta a programot, hogy beszédében Srila Prabhupadat dicsérte. Ő Isteni Kegyelme ekkor visszatért a templomba, idejében a masszázs elkezdéséhez.
------ O ------
Prabhupada déli masszázsa közben történt, hogy szolgájaként elkövettem az első komoly hibát. Gyenge szíve miatt Srila Prabhupadanak meleg vízben kell fürdenie, mely - a nyugati országoktól eltérően - általában nincs bevezetve csapi víz formájában az indiai házakba.
Upendra megmutatta, hogy a masszázs kezdetekor hogyan állítsak fel egy vödör vizet és a hordozható merülőforralót a varsatiban, a tetőn lévő kis szobában. Nagyjából 20 percig tart, mire a víz felmelegszik, így a szolgának észben kell tartani, hogy a masszázs közepén kapcsolja be, ahhoz, hogy a végére forró legyen a víz. Aztán le kell vinnem a fürdőszobába, ahol Srila Prabhupada tetszése szerint összekeveri egy másik vödörnyi hideg vízzel.
Ám miközben arra figyeltem, hogy jól masszírozzam, teljesen elfeledkeztem a víz felmelegítéséről, s csak a masszázs legvégén jutott az eszembe. Ezért Prabhupadanak várnia kellett. Kínosan éreztem magam ostobaságom miatt, és nagyon bántam, hogy Srila Prabhupadanak várnia kellett emiatt. Kissé bosszankodott ugyan, ám kedvesen nem tett szemrehányásokat. Úgy vélem, ez részint amiatt volt, hogy még új volt számomra ez a szolgálat, részint pedig a lelkifurdalásom okán.
------ O ------
Harikesa általában próbálta úgy időzíteni a dolgokat, hogy az ebéd éppen abban a percben készüljön el, amikor Ő Isteni Kegyelme befejezi a fürdést és az öltözködést. És bár tegnap Harikesa prabhu igen egyértelműen a tudomásomra hozta, hogy csupán a masszázs és a darshan ideje alatt van szabad bejárásom Prabhupada lakhelyére, ma túlontúl elfoglalt volt a főzéssel ahhoz, hogy a masszázs után nyomban kitessékeljen engem. Így, pár percnyi tétovázás után lehetőségem nyílt, hogy segítsek Harikesanak, felszolgálva Srila Prabhupada a prasadamját.
Prabhupada a hálószobájában egy chonkin, egy kis fa asztalkán evett, mely nagyjából egy láb magas volt. Először a thalit szolgáltam fel, egy teljes tálnyi különféle preparációt: sabjit, rizst, dalt, chutneyt és édességet, melyek mind külön kis edénykékben voltak. Öt perc múltán Prabhupada megcsengette a kis kézi csengettyűjét.
Harikesa, aki egy kis vödör forró szén előtt guggolt az erkélyen, azon nyomban egy darab lapos, kinyújtott tésztát hajított a szénre. Egy pár tong segítségével ügyesen mozgatva, mindkét oldalát megsütötte. Amint egyfajta szerves, szaunává puffadt, óvatosan kivette, és egy kis tányérra ejtette, amit aztán nekem adott. A forró capatikat aztán Srila Prabhupadahoz vittem, frissen a tűzhelyről, ahogy kellett. A friss és forró ételek fogyasztása a Marwari dhawa stílusú étkezés és Srila Prabhupada így evett meg három capatit.
Pincérként igen izgalmasnak találtam, hogy beszaladok, leborulok, aztán a forró capatit Prabhupada tányérjára ejtem. Hüvelyk és középső ujjának finom, arisztokratikus mozdulatával gyorsan átszúrta, s így az kieresztette a forró levegőt. Miután belapította, kizárólag jobb kezét használva letépett belőle egy kis darabot, gyűjtött bele egy kis sabjit, majd a falatot a szájába dobta.
Étkezés után Srila Prabhupada a fürdőbe ment, míg én elvittem a tányérját és letakarítottam a chonkit. Prabhupada ezután rövid ideig a darsana szobájában üldögélt, mielőtt visszavonult a délutáni pihenőjére. Eközben Hansaduta, Harikesa és én boldogan osztoztunk Prabhupada ebédjének maradékain.
------ O ------
A délutáni darsana folyamán Prabhupada odaállított az ajtóba, hogy minden távozó vendégnek adjak édességet. Srila Prabhupada ragaszkodott hozzá, hogy minden vendégnek kell kapnia valamilyen prasadamot. Mivel nem volt bhakta, aki tudott volna édességet készíteni, Prabhupada engedélyezte Tejiyasnak, hogy vegyen a sarki Bengáli Édességboltban. Azt mondta, azok az édességek akár múrtiknak is ajánlhatók, mivel tiszta alapanyagokból készülnek.
------ O ------
Ez a néhány új feladat lehetővé tette számomra, hogy a nap legnagyobb része folyamán Srila Prabhupada lakrészében maradjak, jóllehet, ez a jelek szerint ellene volt Harikesa szándékainak. Mégis, Harikesa adott néhány igen hasznos útmutatást, hogyan kell helyesen szolgálni Srila Prabhupadot. Ma elmagyarázta, hogy minden alkalommal hódolatot kell ajánlani, amikor valaki belép vagy távozik Srila Prabhupada jelenlétében, akár Prabhupada érkezik vagy távozik, akár ő maga.
Az elmúlt napok tapasztalata alapján kezdem megérteni, hogy minden az alázaton múlik; ez az a szükséges alap, melyre minden egyéb szolgálat épül. A sértések ellensúlyozásának egyetlen módja alázatosnak lenni, és ez a kulcs a jó szolgáló hangulathoz is. Srila Prabhupada tolerálja a tudatlanságot, amennyiben az illető lelkes szolgálni.
Óriási ez az egész tapasztalat. Hihetetlen boldogság ilyen közel lenni a Krsna-tudat alapvető esszenciájához - az Úr tiszta bhaktájának társulásához és a neki végzett szolgálathoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése